A BMX Cross a legősibb ága a sportnak, olyan fiatalok űzték elsőként, akik anyagi okok miatt nem tudtak krosszmotorozni. A verseny, és teljesítménysportokhoz legközelebb álló szakág, a felkészülés edző jelenlétében történik, szervezett keretek között. A 2008-as pekingi olimpián új sportként debütált. „A 300 – 400 méter hosszú, meredek pályán néhány akadály is nehezíti a versenyzők dolgát. A nyolc induló egy vonalban áll fel a rajt vonalánál. A kapu váratlanul nyílik meg előttük, s a legjobb reflex-szel rendelkező versenyzők azonnal előnyt szereznek. A nyolc induló közül négy jut tovább. Az esetleges bukások nagyon veszélyesek lehetnek. A versenyzők ezért kesztyűt, hosszúnadrágot és fejvédőt viselnek.”
Freestyle
Park:A Park műfaj kialakulását a speciális sportpályák: a „skateparkok” megjelenése eredményezte. Kiépítése (relatív) költséges, viszont nagyon sokoldalúan lehet használni, a BMX-en kívül gördeszkásoknak, görkorcsolyásoknak és rollereseknek is pályaként szolgál. Jelenleg Budapesten több ilyen skatepark működik (pl.: Görzenál, NormaPark, The Lab). Vidéken az utóbbi 5 évben több ilyen létesítmény is épült az ott lakó extrém-sportolók nagy örömére.
Flatland:A BMX sportban a többi ágazattól nagy mértékben eltérő műfaj. A nagy ugrásokat, magas repüléseket és gyors előrehaladási tempót mérnöki pontosságú trükk-sorozatok kivitelezésével helyettesítik, végig a földön gurulva. Egy kb. 5m x 5m-es területen mutatják be az egymásba szőtt mozdulatokat, a hangsúly a különböző egyensúlyi helyzeteken és a kerékpár gurulás-közbeni forgatásán van.
Street:Olyan BMX-esek kezdtek el az utcán biciklizni, akiknek más lehetőségük nem volt a gyakorlásra, nem voltak sem cross-pályák, sem dirt ugratók, sem pedig skateparkok a közelükben. A Street (utca) Bmx-esek a közterületeken keresik meg a gyakorlásukhoz szükséges feltételeket. Alapvetően a különböző lépcsőkön ugratnak le és fel, használják a korlátokat (lecsúsznak rajtuk a kerékpárral), de az utcán lévő kiemelkedések, döntött falak, íves építmények mind egy kreatív „Street hely” részei lehetnek. Többnyire olyan helyeken elterjedt formája a BMX-nek, ahol nincsenek erre a célra kijelölt pályák. A BMX-esek negatív megítéléséhez sajnos nagyban hozzájárul, mivel sok kívülállónak egyedül a rombolás szúr szemet mikor látja, hogy egy-egy biciklis a járdákon, lépcsőkön mutatványozik, Számukra (bmx-esek) viszont speciális pályák hiányában ez az egyetlen módja a gyakorlásnak.
Dirt:A dirt ágazatban a trükkök kapják a legnagyobb hangsúlyt. A cél, hogy az elugrást követően egy minél nehezebb trükköt mutassanak be a levegőben, majd a leérkezőn gurulással tovább tudjanak haladni. A versenyeken pontozással döntenek a trükkökről, trükk-sorozatokról, a szakértőkből álló zsűri 1-100-ig pontozza az indulókat, figyelembe véve a versenyző stílusát, a trükk nehézségét, és a menet teljes egészét.
Trails:Itt az ugratók sokkal technikásabbak, ezáltal a trükk másodlagos tényező. Az ívhez képest a leérkező sok esetben 90 fokban van, kanyarokkal, lejtős, emelkedős részekkel tűzdelt a pálya, komoly kihívást jelentenek a mérnöki pontosságú ugrások. Napjainkban a két műfaj sokszor összefolyik.
